Fekszem az ágyon. Bambán nézem az ablakban vibráló, dobogó szívként lüktető égősort, amikor résnyire nyílik az ajtó, és megjelenik Belader süteményektől kikerekedett képe.
– Mizu, angyalom? – az államig húzom a takarót, és úgy csinálok, mintha épp a legédesebb álmomba merülnék. – Már dél van, fel…