– Felemelnéd a lábad? – kérdezem, miközben a kanapé előtt menetelek a porszívóval. Napok óta sütök-főzök, reggel óta suvickolok, a lustaság démona meg csak itt tesped a kanapén, mint valami kiskirály a pokoli szemétdombján. Eldurran az agyam. – Mi ez a nagy hajcihő? – néz rám Belader, de…

Fekszem az ágyon. Bambán nézem az ablakban vibráló, dobogó szívként lüktető égősort, amikor résnyire nyílik az ajtó, és megjelenik Belader süteményektől kikerekedett képe. – Mizu, angyalom? – az államig húzom a takarót, és úgy csinálok, mintha épp a legédesebb álmomba merülnék. – Már dél van, fel…

A csapból is az folyik, hogy a karácsony elcsendesedés meg a szeretet időszaka. Kérdés, akkor én miért vagyok az idegösszeomlás küszöbén?  Én, aki egykor a tudás angyal voltam, most azon kapom magam, hogy gyomorgörccsel, teljes stresszben görnyedek a füzetem fölé, amin azt próbálom listába szedni,…

– Azt olvastam egy cikkben, hogy a nők olyan rosszfiúkra vágynak, akik miattuk megjavulnak, a pasik meg olyan jókislányokra, akik a kedvükért rosszak lesznek – merengek az ablakpárkányon pipiskedve, égősorral a kezemben. – Milyen igaz. Rólam álmodnak a nők – mondja Belader hókiflit nyammogva. –…

– Hé, Raziel, te meg mit művelsz? – Áll meg felettem Belader egy szál derekára tekert törülközőben. Reménykedtem, hogy szokásához híven megint órákig áztatja magát a habokban, de hát ember tervez, Isten végez. Ugye, Uram? – Pillantok fel elfogadható kifogások után kutatva. – Én… Én csak rendet…