A csapból is az folyik, hogy a karácsony elcsendesedés meg a szeretet időszaka. Kérdés, akkor én miért vagyok az idegösszeomlás küszöbén?  Én, aki egykor a tudás angyal voltam, most azon kapom magam, hogy gyomorgörccsel, teljes stresszben görnyedek a füzetem fölé, amin azt próbálom listába szedni, mi kerüljön a fa alá. Kezdetnek itt van életem démona, Belader. Honnan tudhatnám, őt mi teszi boldoggá, azon kívül, hogy amikor ébren van, csokit zabál és lehetőség szerint a véremet szívja. Ez az! Kell egy csokiszökőkút! Ilyet hol lehet kapni, vajon házhoz is szállítják? És ha nem tetszik neki? Miért ilyen nehéz ez? Valahogy ki kéne derítenem, minek örülne.

 – Te meg mit írogatsz? – Kellett emlegetnem, Belader máris itt ólálkodik. A hűtőt nyitogatja, nasi után kutat. Jó lesz a szökőkút.

– Az emlékirataimon dolgozom – hajtom be a füzetet faarccal.

– Elolvashatom? – kíváncsiskodik. – Érdekelnének a pikáns részek.

– Nincsenek pikáns részek. Amúgy ülj le, beszélnünk kell – mondom és a szemközti székre mutatok. Belader szófogadóan, de hatalmas sóhajjal foglal helyet.

– Már megint mit követtem el?

– Nem tudom, elkövettél valamit?

– Nem, de nem ettem meg az összes csokimikulást, ha arról lenne szó.

– Nem a csokimikulásokról van szó… – amikor eljutnak a tudatomig a szavai, felugrik a szemöldököm. – Álljunk csak meg! Az összeset? Hogy nem fájdul meg a hasad?

– A démonpocak bivalyerős és mélyebb, mint a pokol legmélyebb bugyrai – veregeti meg a hasát büszkén. – Szóval, mi a mai világvége téma.

– Az ajándékok. Segítened kell, fogalmam sincs, mit vegyünk. Nem akarok haszontalan dolgokat.

– Nekem vannak ötleteim. Lucifernek vegyünk egy rózsafüzért.

– Nem értem – ingatom a fejem. – Ez miért tenné őt boldoggá?

– Őt nem tenné boldoggá, engem viszont annál inkább. Imádom, amikor látványosan szenved. Kap egy ilyen meglepit, amiért alapból kitépné a gerincem, de most nem tehet semmit. Amúgy meg tudod, Lucifer minek örülne úgy istenigazán? A szárnyadnak. Vagy az, vagy vegyünk neki rózsafüzért, esetleg egy bibliát, az lenne még hatásos.

– Jó, lapozzunk, ráérünk erről később dönteni. Mi legyen Kendrának – nézek a füzetkémbe. – Neki rendelhetnénk valami divatos holmit, parfümöt, szereti az ilyesmit.

– Kendrának fésűt vegyünk, mert nem bírom nézni, hogy mindig kócos.

– Fésűt? – ismétlem zavartan.

– Igen, fésűt, Manuelnek meg egy dezodort, ha érted, mire célzok… – horkant fel és elkezd hintázni a széken.

– Belader, tapintatlan lenne ilyesmit ajándékozni másoknak. Nem illik. Számomra sem tejesen világos, mi a pontos értelme ennek a szokásnak, de biztos nem az, hogy mások ajándékaival csak és kizárólag magunkat tegyük boldoggá.

– Értem. Akkor vegyünk mindenkinek Playstationt meg hozzá játékokat.

– Azt meg miért?

– Mert úgysem tudják használni és akkor nekem adják. Van itt ész! – mutat homlokára. Csalódottan dőlök hátra. – Ha én boldog vagyok, mindenki boldog. Te is boldog vagy, nem?

– De, végtelenül boldog vagyok – motyogom, de közben tényleg boldog vagyok. Nem volt könnyű, de csak kiderítettem mi legyen Belader ajándéka.