– Azt olvastam egy cikkben, hogy a nők olyan rosszfiúkra vágynak, akik miattuk megjavulnak, a pasik meg olyan jókislányokra, akik a kedvükért rosszak lesznek – merengek az ablakpárkányon pipiskedve, égősorral a kezemben.
– Milyen igaz. Rólam álmodnak a nők – mondja Belader hókiflit nyammogva. – Jóképű vagyok és sármos, intelligens, vicces, egyszóval tökéletes. Te is ilyen pasit akartál, és bumm… Megkaptad. Szerencsés vagy.
– Ilyen pasira vágytam? Te miről beszélsz? Uriel varrt a nyakamba! Az elején kis híján kinyírtál! – nézek le rá. Milyen jó lenne az égősort a nyaka köré tekerni és egy kicsit meghúzni.
– Jó, a kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen, de nézd meg most! – bekap egy újabb hókiflit, ami fehér bajszot rajzol a szája fölé. – A cikkre visszatérve, mármint, hogy a pasik mire vágynak, te is lehetnél kicsit rosszabb...
– Ennél is rosszabb? – kérdezem újra az ablakhoz fordulva. – Reggel nem ágyaztam be, előretolakodtam a bolti sorban, késve fizettem be a számlákat – sorolom.
– Nem teljesen erre gondolok. Lehetnél picit huncutabb, tudod… – búgja, majd megfogja a bokám.
– Ó! Ez jó! – kiáltok fel! – Tarts meg! Így elérem az ablak tetejét is! Nagyon nehéz ide felragasztani ezeket. A cellux nem tapad a falra. Állandóan leválik ez a vacak, lehúzza az égők súlya. Ne verjünk be pár szöget? Úgy tartósabb lenne.
– Nem kell, hogy tartós legyen, csak karácsonyig lesz fent. Legalábbis remélem. Egyébként miért nem használod a szárnyad? Akkor a mennyezetet is kidekorálhatnád, meg a tetőt, oda is kéne valami. Nincs még elég villogó vacak a házban – dünnyögi.
– A mennyezetet meg a tetőt? – ismétlem az utolsó ragasztócsíkot a keretre tapasztva. – Jó ötlet, de Uriel azt mondta, ne használjam az erőm, mert akkor ránk találhatnak a pokolfajzatok. Majd te felmászol a tetőre. A garázsban megtalálod a létrát. Ha itt végeztünk, kirakhatod a kültéri izzókat az ereszre, a girlandokat a verandára. Jaj, és a hóember, ne felejtsük el a hóembert! A kertbe ne tegyünk valamit? Vehetnénk egy szánt rénszarvassal! Figyelj, ideadnád azt? – mutatok az asztalon lévő dobozra. – Abban vannak a nagy hópihék meg a többi dekor.
Belader elengedi a lábam, a dobozhoz lép, belenéz.
– Te jó ég! – sóhajt döbbenten. – Kinyitottam Pandóra szelencéjét! – Mi ez a sok csillogós izé?
– Pandórát inkább ne emlegessük, nem hiányzik még egyszer az a cirkusz. Add inkább ide a dobozt. Az égősor alatt lesznek a hópihék és csak akkor látszanak, amikor este behúzzuk a függönyt? Mit gondolsz? – kérdezem, de nem várom meg a választ, mindegy, mi a felelet, itt hópihék lesznek. Mindent elterveztem. – A nappaliban a kanapéra ültethetnénk a manókat, a hógömbökből párat kirakunk a könyvespolcra. A hálóba csak a kék fényfüzért tenném, az angyalkás gyertyákat az éjjeliszekrényre. Szerinted egy tucat elég lesz?
– Hogy egy tucat elég lesz-e? – kérdezi Belader tátott szájjal. – Raziel, nekem egy angyal is bőven elég a házban! Amikor arra céloztam, lehetnél rosszabb, nem így értettem. Ennél már nem lehet rosszabb!
